Varjas János (1721-1786): Megtért embernek énekje,

 
mellyet nem régen szerzett és egy megkeseredett, de reménységgel teljes lélek képében, tett fel egy nevezetlen ember Debreczenben.

I.
Vétkeztem, jéh! Vétkes fészekben;
Vétkes test a vér lett kezdetem.
Elnézem teljes életem’:
Ezer ’s meg ezer esetekben
Estem vétekben.

IV.
Emlékezem, de keservesen,
Melly feslett életet éltem!
Vesztegettem és henyéltem.
Testemet neveltem kényesen,
Érzem lelkesen.

VI.
Ezekért rettegvén lelkemben,
Fel sem vethettem szememet:
Kezemmel verem mellyemet.
Nem lehet csendesség véremben,
Szgyelletemben.

VIII.
Szent feleségednek kegyelmére
Nem esmerem érdememet:
De helyettem kérésemet
Vedd bé, kérlek, ’s ennek vérére
Nézz érdemére.

XI.
Emelj fel, mert fel nem kelhetek;
Sem ’e veszett természetem’
Éppen le nem vetkezhetem:
Kegyes életet nem élhetek;
El sem kezdhetek.

Forrás: Debrecen a régi magyar irodalomban – D. Dr. Révész Imre püspök előszavával – Szerkesztette és sajtó alá rendezte: Dr. Molnár Pál a debreceni ref. Kollégium gimnáziumának tanára a gimnáziumi „Arany János Önképzőkör” tagjainak közreműködésével. Megjelent a Tiszántúli Ref. Egyházkerület Sajtóalapjának támogatásával. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 1941. - Magyar irodalmi ritkaságok 58-60. – Szerkeszti Vajthó László -