Száll, száll az idő, ki tudja, hová száll;
Száll suhanóban az őszi madárnál,
Ki a sárguló, bús tarlókon át:
Keresi messzi, másik, szebb honát!
Szálló időnk is költöző madár tán,
S e földi tájak hervadóra váltán:
Más, szebb világok felé száll velünk,
Hol új mezőkön új tavaszt lelünk.
Hóreb hegye csak ez a földi élet.
Túl rajta, ott az igért szent vidékek…
Hol soha el nem tékozolhatunk:
Szálló időnk, elsuhanó napunk!
Forrás: Uj Idők XXIII. évf. 1. kötet 2. sz. Bp., Singer és Wolfner kiadása 1918. jan. 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése