Most folynak országszerte a Gyóni-ünnepségek. Pécs, Sopron egymás után ülte emlékét az orosz fogságban elhunyt költőnek, akit a háború tett egyszerre ismertté és naggyá, s akit a háborúban el is veszített a magyarság. A múlt évben Szabadkán emléktáblával jelölték meg azt a házat, melyben szabadkai újságíró korában Gyóni Géza lakott, a jövő hónapban pedig Békéscsaba rendez ünnepet és országos gyűjtést is indít a költő emlékére. Az ünnepek jövedelmét a Petőfi-Társaságnak juttatják Gyóni hamvainak hazahozatalára és arra a szép célra, hogy a Kerepesi temetőben a költőnek emléket emeljenek. Az országos ünnepek alkalmából néhány érdekes képet gyűjtöttünk össze Gyóni Géza életéből. A magyar közönség csak utolsó esztendeit ismeri ennek a szomorú sorsú költőnek, a közönség azt tudja róla, hogy ő volt a przemysli lantos, ő volt a magyar katonák szibériai fogságának, az idegenben szenvedő magyarok keserveinek igazi megszólaltatója, s tragikus halálát ismeri, mely fogságában érte, ahol fogoly testvérbátyja elhunyta a megőrülésbe s a halálba kergette. Ezek a fényképek végigkísérik az olvasót Gyóni fiatal életének útján, egy ifjú élet vergődésein. Gyóni Géza, családi nevén Achim Géza Pest-megyében, Gyón községben született, ahol atyja, Achim Mihály evangélikus lelkész volt. Diákéveit a csabai főgimnáziumban élte végig és ebből az időből három képünk foglalkozik vele. Első fényképünk a békéscsabai Vidovszky-ház, ahol Gyóni Géza mint diák lakott. A képen kereszttel jelölt a diákszoba ablaka.
A csabai Vidovszky-ház, ahol Gyóni Géza mint diák lakott
Gyóni Mihály, a költő öccse, akivel együtt éltek és szenvedtek Przemysl-ben, együtt kerültek orosz fogságba s akinek a fogságban bekövetkezett halála törte meg a költő lelkét úgy, hogy utánahalt.
Gyóni
Géza és Gyóni Mihály utolsó képe, melyet a hadifogságból hazaküldtek.
Balra dr. Szilár Ferenc tanár, a költő sógora s műveinek sajtó alá rendezője a feleségével, jobbra Gyóni Géza legidősebb nővére. Középen Achim Mihály evang. pap, a költő édesatyja, aki 40 évig lelkészkedett Gyónon és egészen megmagyarosította.
A ház falára emléktáblát terveznek Békéscsabán. A második képünk, ez a nemes és szép vonású magyarruhás ifjú az érettségit tett Gyóni Géza. A harmadik fénykép a csabai diákbandában mutatja a fiatal Gyónit. Ekkor hetedik gimnazista volt, az önképzőkörben már sikert arattak versei, sőt egy költeményét egyik fővárosi szépirodalmi lapunk is leközölte. Gyóni Géza aztán papnak indult, a pozsonyi evangélikus teológiára iratkozott be, de itt amerikai párbajból kifolyólag öngyilkosságot kísérelt meg, éppen azon a napon, mikor első verskötete megjelent. Távozni kellett az akadémiáról. Már ebben az időben újságíróskodott egyik pozsonyi lapnál s az akadémiáról való távozása után is Pozsonyban maradt. Itt kezdődött költői pályája, a Toldy-körben sok szép versével aratott sikert. Pozsonyból hazaszólította az apai akarat a falujába, hogy biztosabb egzisztencia után nézzen. Gyónon a jegyzői hivatalban az adókönyveket készítette, de Dabason lapot is alapított. A lap megbukott és Gyóni újra a jegyzői iroda aktái közé került. A dabasi esték jelentették ekkor számára az életet, barátai, a dabasi „rózsaifjak” között érezte jól magát, mert itt volt versmondás, szavalás, jókedv, pohárköszöntő. Egyik felvételünk e baráti kedves társaságban ábrázolja. Másfél évet töltött a jegyzői irodában s Budapesten a közigazgatási tanfolyamra iratkozott.
Egy évet töltött itt, de nem vizsgázott s a dabasi főszolgabírói hivatalhoz került írnoknak. Valami kis örökséghez jutott aztán, s azzal újra Budapestre került. Itt jelent meg második verseskönyve, melynek már némi irodalmi sikere volt. Ekkor történt a boszniai annexió, jött a mozgósítás és Gyóni, mint pionír közkatona vonult be a katonasághoz. Amint lezajlottak az annexió viharai, újra hazakerült a szülői házhoz, de hamarosan Sopronba került újságírónak, később pedig Szabadkára. Ebből az időből két fényképét közöljük itt. Az egyik soproni újságíró korában ábrázolja. A képen baloldalt legjobb barátja, Nagy Lajos gyúrói lelkész van mellette, aki Gyóniról „Egy magyar bárd sorsa” címen könyvet írt. Szabadkán, a Bácskai Hirlap szerkesztőségében érte a világháború. Przemysl ostromakor tűnt fel először Gyóni Géza neve. Az ostromolt várnak ő lett Tyrteusza és versei, „lelki prófuntja” tizenkétezer példányban fogyott el az ostromlott magyar sereg katonáinak kezén.
Repülőgépek haza is hoztak Gyóni verseiből az ostromlott várból üzeneteket. Przemysl elestekor hadifogságba esett Gyóni Géza is, bátyjával, Achim (Gyóni) Mihállyal együtt. A bátyja hadnagy volt, ő pedig a bátyja tisztiszolgája. Így hurcolták őket Alatyrba, majd Kijevbe. A fogságban érte a két testvért utol a halál. Mihály főhadnagy 1917. június 8-án halt meg tüdőgyulladásban, Gyóni Géza pedig bánatában, elborult elmével június 25-én, éppen születése napján. A két hős képét, melyet közlünk, gróf Forgách Ilona hozta haza Szibériából Gyóni kéziratával együtt. Az itt közölt képek rövid élettörténetének útjelzői s kiegészítettük őket még néhány felvétellel, családi képekkel, olyanok képeivel, akik Gyóni Gézához a legközelebb állottak. Közöljük édesapja, nővérei, bátyja és rabtársa arcképeit s közöljük sógoráét, dr. Szolár Ferenc budapesti főgimnáziumi tanárét, akié az érdem, hogy Gyóni verseit a közönség kezébe adta.
Forrás: Az Érdekes Ujság 6. évf. 1918.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése