Volt hallgatóm, egy híres vén cigány,
Ennek tetszett a muzsikám.
Cigánykirály volt, - napfényes orom,
És halhatatlan a cigánysoron.
Muzsikáló buzgalomban,
Ő hallgatta, - én meg húztam,
A nótakedv ha megvillant szemében,
A vendégnépet én nem sokba néztem.
Most vége… Elment, - nem ül már helyén,
Hű félszemével nem villant felém.
Köröttem nyüzsg a vendég, - százan vannak,
S én nem húzom, már csak magamnak.
S tán holnap itt hagyom a szálát,
A cigányok hol egymást váltják,
Prímása voltam a cigánykirálynak,
Nem húzom másnak.
Forrás: A Kisfaludy-Társaság Évlapjai Új folyam 59. kötet 1933-1936. Bp., Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1936.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése