Egy nap az ungi szélen
Nagy irdatlan fenyéren
Bujdosva, csonka ágon
Egy hegedűt találtam.
- Valami vén cigányé lehetett,
Ki ott az avarba temetkezett;
Megléptem azt az ágot,
Azóta muzsikálok.
És húznám, ahogy dívik.
Modernül tudniillik,
Miként a többi mester,
Művészi mérséklettel,
De a vájtfül, bárhogy adjam, érzi,
Átüt rajt’ az örök nem művészi.
Át hegedűn, vonómon,
Valami nyersen ódon.
A művészetre káros
Valami ős cigányos,
Mi belesír a dalba,
Vagy belerikkant abba. –
- Ki ott az avarba temetkezett,
A bujdosókkal járta a hegyet –
S míg le nem dobbant, húzta,
Lengyel felé az útba’.
S az ócska hegedűbe’
Itt settengvén a lelke,
Ha megérint sugalma,
Nagy nótás indulatba
Föl-fölsírok, rá rikkantok,
S amig muzsikálni bírok,
Úgy húzom, mint ő húzta,
Lengyel felé az útba’.
Forrás: A Kisfaludy-Társaság Évlapjai Új folyam 59. kötet 1933-1936. Bp., Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1936.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése