Nyári útján zakatolva, mintha ifjult kedve volna,
Lepsények túl már vigabban kattogott a vaskerék;
Viruló táj nyári kedvét lankás dombok integették, -
Néztem őket andalogva: rég jártam már erre, rég…
És már vágyó sejtelemben minden szempár lesve rebben,
Az utashad nagykiváncsin megnyüzsdült a vonaton;
S mint ha függöny félrelebben, felgyönyörlött szívben, szemben
S ajkakon mint örömhangos kiáltás: a Balaton!
Amit tán a hűtlen érez, mikor régi kedveséhez
Bűnbánó és visszasíró szívvel tér meg egy napon:
Azt éreztem én is ottan, hogy szivemre ringatottan
Megbocsátón, halk szelíden kéklett rám a Balaton.
Mennybolt mása földi képben: ring a tó a táj ölében,
Ráaranyló napsugárnak fátylas fényét öntve szét;
Barna ölben kék mosolygás, méla csöndben enyhe zsongás,
Messzeségbe ringatódzó szent káprázat, - ó, be szép!
Legelőin égmezőknek bárányfelhők kergetődznek,
Felhők árnya halk lehellet az örök tó tükörén;
Égen-földön mennyi élet! hajtogatják ezredévek,
S itt egy röpke pillanatban mennyi bűbáj gyűl körém!
Száll a vízre, ringatódzni, ezüstpikkely, milliónyi,
Fölvidámló fénypillangók, - vagy tán olvadt csillagok?...
Könnyű hullám gyorsan illan, fénypillangó félre villan,
Hullám zsongja: jőjj utánam! – fény kacag rá: itt vagyok!
Olykor (más tán meg sem érti) a jelent a mult kisérti:
Megborzong a méla hullám és a parti vén topoly:
Tudom: ekkor hegyek ormán, erdők mélyén, Tihany tornyán
Elviharzott századévek magyar búja bujdokol…
Elmerengni vízen, égen, fénybe ködlő messzeségen
Tette Isten parti síkra a fonyódi várhegyet:
Innen nézem, innen látom: szebb táj nincs e nagy világon, -
Addig nézem: a nap is már búcsuzóra integet.
Búcsuzó nap elbiborlott, tűzben égtek a hegyormok,
Új dalt zsongott már a nagy víz, Isten tudja mit dalolt;
Halkan zsongó lágy hullámon – égi képről földi álom –
Ezüstfátylát szétterítve csónakázott már a hold…
Isten ottan rámhajolva, mintha játszó kedve volna,
Így szólt halkan: Szívedet most szent visszhangra vallatom:
Egy szót mondok, mondd utánam! – És én mondtam nagy vidáman.
Isten mondta: gyönyörűség, én meg mondtam: Balaton…
Forrás: A Kisfaludy-Társaság Évlapjai Új folyam 58. kötet 1929-1932. Bp., Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1932.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése