Mint különös hírmondó, ki nem tud semmi újságot
Mert nyáron át messze a hegytetején ült s ha este
Kigyúltak a város lámpái alatta, nem látta őket
Sem nagyobbnak, sem közelebbnek a csillagoknál.
S ha berregést hallott, találgatta, autó? vagy repülőgép?
Vagy mótor a sima Dunán? s ha szórt dobogásokat hallott
Tompán a völgyekben maradozva, gondolhatta, házat
Vernek lenn kőmívesek, vagy a rossz szomszéd a folyón túl
Gépfegyvert próbál – oly mindegy volt neki! tudta,
Balga az emberi faj, nem nyughat, elrontja a jót is,
Százakon át épít, s egy gyermeki civakodásért
Újra ledönt mindent; sürgősebb néki keserves
Jussa a bandáknak, mint hogy kiviruljon a föld és
A konok isteneket vakítva lobogjon az égig
Szellem és szerelem – jól tudta ezt a hegyi hírnök
S elbútt, messze a hírektől; de ha megjön a füttyös,
Korbácsos korhely, a szél, s ha kegyetlen a távolodó nap
Kéjes mosollyal, nézi, hogy sápadnak érte öngyilkos
Bánatban elhagyott szeretői, a lombok, és ingnak,
Mint beteg táncoslány, aki holtan hull ki a táncból:
Akkor a hirnök föláll, veszi botját, s megindul a népes
Völgyek felé, mint akit nagy hír kerget le hegyéről
És ha kérdik a hírt, nem bír mást mondani: ősz van!
Nagy hírként kiáltja, amit mindenki tud: ősz van!
Úgy vagyok én is, nagy hír tudója; s mint bércet annál több
Forrás feszíti, mennél több hó ül fején, öreg szívem
Úgy feszül a szavaktól; pedig mi hírt hozok én? mit
Bánom a híreket én? forrong a világ, napok állnak
Versenyt az évekkel, évek a századokkal, az őrült
Népek nyugtalanok: mit számít? én csak az őszre
Nézek, az őszt érzem, mint bölcs növények és jámbor
Állatok, érzem, a föld hogy fordul az égnek aléltabb
Tájaira, s lankad lélekzete, mint szeretőké –
Oh szent ritmus, örök szerelem nagy Ritmusa, évek
Ritmusa, Isten versének ritmusa – mily kicsi minden
Emberi történés! a tél puha lépteit hallom,
Jő a fehér tigris, majd elnyújtózik a tájon,
Csattogtatja fogát, harap, aztán fölszedi lomha
Tagjait s megy, hulló szőrétől foltos a rétség,
Megy s eltünik az új tavasz illatos dzsungelében.
Forrás: A Kisfaludy-Társaság Évlapjai Új folyam 58. kötet 1929-1932. Bp., Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1932.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése