2021. júl. 7.

József királyi herceg (1872-1962): Tárogató a Doberdón

 

Sápadt holdvilágnál,

Kékes árnyak között

Virrasztott a halál

A Doberdo fölött.

 

Fehér sziklafogak,

Mint a kutya, ha mar,

Reám vigyorogtak.

Fázva mentem hamar.

 

Mint pokoli szemek,

Tüzesen pislogtak

Az ágyúk s mint ebek,

Veszetten ugattak.

 

A Vallone fölött

Halál-aratásban

Engem egy kő födött:

Megálltam és vártam.

 

Ágyuzás, vad tusa,

Remeg a Doberdo;

A pokol himnusa,

Ördögi dáridó. –

 

A völgyben búsan szólt

Egy szép tárogató;

Szava mély ima volt,

Oly nagyon megható.

 

Fönt dúl a küzdelem;

Lent hő ima virraszt;

Még sincsen kegyelem;

A rémség vért fagyaszt.

 

A völgybe leérve

A hang után megyek,

Az útról letérve

Sziklák közt sietek;

 

Nagy kereszterdőben

A hős honvédeknél,

Csendes temetőben,

Hol már senki sem él.

 

Gránátok suhogtak,

Mint halálmadarak;

Repeszek nyávogtak,

Akár kányahadak.

 

Ott a keresztek közt,

Ülve fehér sziklán,

Élő a holtak közt,

Egy jó honvéd, strázsán

 

Fujt bánatos szép dalt

Kis tárogatóján,

A hősi halált halt

Hű bajtársak sírján.

 

Ők hallgatták csendben

A bús szép nótákat,

S virágot szedtek mennyben,

Ledobták azokat.

 

Láttam esni szépen

A kis virágokat,

Tündöklő dicsfényben

Hulló csillagokat.

 

Forrás: A Kisfaludy-Társaság Évlapjai Új folyam 58. kötet 1929-1932. Bp., Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1932.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése