2021. júl. 7.

Kosztolányi Dezső (1885-1936): Európa

 


Európa, hozzád,

Feléd, tefeléd száll szózatom a század

Vak zürzavarában

S míg mások az éjbe kongatva temetnek,

Harsány dithyrambbal én tereád víg,

Jó reggelt köszöntök.

Ó ősi világrész,

Te régi, te rücskös, te szent, te magasztos,

Lelkek nevelője, illatokat és ízt

Szűrő, csodatévő, nagyhomlokú, könyves,

Vén Európa.

 

Ha mostoha is vagy, viaskodom érted

És verlek a számmal és csókkal igézlek

És szókkal igázlak, hogy végre szeress meg.

 

Ki téphet el innen,

Ki téphet el engem a te kebeledről?

Nem voltam-e mindig hű, tiszta fiad tán?

Kölyökkorom óta nem ültem-e éjjel

Lámpám sugaránál tanulva a leckéd,

Vigyázva, csodálva száznyelvű beszéded,

hogy minden igéje szívembe lopódzott?

Már értik azóta az én gügyögésem,

Bármerre vetődjem, sokszáz rokonom van,

Bármerre szakadjak, testvérem ezer van. 

 

Nem láttam-e Kölnben a német anyókát

Esőbe csoszogni, Párizsban a tündér

Francia leányok könnyű szökelését,

Londonban a lordok hajának ezüstjét

S nem ettem-e, ittam munkásnegyedekben

Családi szobákban lármás olaszokkal?

Nem fájt-e velőmig a szlávok, a sápadt

Szlávok unalma, a bánat aranyszín,

Fáradt ragyogása?

Mind édes-enyémek a népek e földön ,

Kitágul a szívem, beleférnek együtt.

 

Fogadjatok engem

Ti is szívetekbe

S ti távoli népek

Kürtösei, költők,

Pereljetek értünk otthon a mivélünk

Perlőkkel, anyánkért s mi tiértetek majd

Itthon perelünk, hogy élhessen anyátok.

Kiáltsatok együtt,

Európa bátor szellemei, költők,

Hogy gyáva vadállat bújik el a vackán

És vaksi vakondok fúr alagutat.

Daloljatok együtt,

Fények, fejedelmek, szellem-fejedelmek,

Hogy lélek a várunk, légvár a mi várunk,

Ezt rakjuk az égig, kemény szeretetből

És légi szavakból.

Kezdjetek előlről építeni, költők,

Légvár katonái.

 

Forrás: A Kisfaludy-Társaság Évlapjai Új folyam 58. kötet 1929-1932. Bp., Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1932.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése