Európa, hozzád,
Feléd, tefeléd száll szózatom a század
Vak zürzavarában
S míg mások az éjbe kongatva temetnek,
Harsány dithyrambbal én tereád víg,
Jó reggelt köszöntök.
Ó ősi világrész,
Te régi, te rücskös, te szent, te magasztos,
Lelkek nevelője, illatokat és ízt
Szűrő, csodatévő, nagyhomlokú, könyves,
Vén Európa.
Ha mostoha is vagy, viaskodom érted
És verlek a számmal és csókkal igézlek
És szókkal igázlak, hogy végre szeress meg.
Ki téphet el innen,
Ki téphet el engem a te kebeledről?
Nem voltam-e mindig hű, tiszta fiad tán?
Kölyökkorom óta nem ültem-e éjjel
Lámpám sugaránál tanulva a leckéd,
Vigyázva, csodálva száznyelvű beszéded,
hogy minden igéje szívembe lopódzott?
Már értik azóta az én gügyögésem,
Bármerre vetődjem, sokszáz rokonom van,
Bármerre szakadjak, testvérem ezer van.
Nem láttam-e Kölnben a német anyókát
Esőbe csoszogni, Párizsban a tündér
Francia leányok könnyű szökelését,
Londonban a lordok hajának ezüstjét
S nem ettem-e, ittam munkásnegyedekben
Családi szobákban lármás olaszokkal?
Nem fájt-e velőmig a szlávok, a sápadt
Szlávok unalma, a bánat aranyszín,
Fáradt ragyogása?
Mind édes-enyémek a népek e földön ,
Kitágul a szívem, beleférnek együtt.
Fogadjatok engem
Ti is szívetekbe
S ti távoli népek
Kürtösei, költők,
Pereljetek értünk otthon a mivélünk
Perlőkkel, anyánkért s mi tiértetek majd
Itthon perelünk, hogy élhessen anyátok.
Kiáltsatok együtt,
Európa bátor szellemei, költők,
Hogy gyáva vadállat bújik el a vackán
És vaksi vakondok fúr alagutat.
Daloljatok együtt,
Fények, fejedelmek, szellem-fejedelmek,
Hogy lélek a várunk, légvár a mi várunk,
Ezt rakjuk az égig, kemény szeretetből
És légi szavakból.
Kezdjetek előlről építeni, költők,
Légvár katonái.
Forrás: A Kisfaludy-Társaság Évlapjai Új folyam 58. kötet 1929-1932. Bp., Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1932.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése