Régmult boldog időkből
Hangzik szivem halk szava!
Szépséges őserdőkből
A kis csalogány dala!
Mikor még ott jártam én,
Bájos nyári esteken
Suttogó erdők mélyén,
A szép Barsi hegyeken.
Tavasz volt a lelkemben;
Ott is csalogány dalolt!
Virág nyílott kertemben:
A szivem virága volt.
Balzsamos volt ott a lég,
Daltól hangos kebelem!
Oh beh szép is volt! – Jó ég!
Ugy-e, édes hitvesem? –
Mikor szép csalogánydalt
Kéz a kézben hallgattunk,
És midőn az est meghalt,
Szótlan együtt ballagtunk.
Harmatos pompájukban
Virítottak a rózsák
És mennyei bájukban
Gyorsan múltak az órák.
A rózsák elfonnyadtak;
Beh sok remény rombadőlt!
Régen el is hallgattak
A csalogányok ottfönt.
Jön már vénségünk tele,
lelket nagy útra inti;
Deret hoz már a szele
És ősz fejünkre hinti.
Tél után tavasz lészen,
Csalogány még majd dalol
Üde rózsák közt fészken,
Sírunk fölött valahol.
édes drága hitvesem!
Akkor is kéz a kézben
Hallgatjuk majd csendesen
Kedves dalát az égben.
Forrás: A Kisfaludy-Társaság Évlapjai Új folyam 58. kötet 1929-1932. Bp., Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1932.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése