- Beöthy Zsolt síremlékének leleplezése ünnepélyén, 1930. okt. 26-án –
Sirodhoz jöttünk nagy, nemes barát,
De hymnust zengünk, nem elégiát.
Mert ami benned lelkes, tiszta, szép volt
S művészi alkotásban zenge ki,
Az szép ma is, akár az örök égbolt,
Melyről a nap reánk a fényt veti.
Nemes magyar ősöktül ihletett
Lelked java: a buzgó férfi-tett;
Ők nagy hazát szereztek szablya-éllel
S azt küzdve védték tíz évszázon át,
Neked az égi végzet rendelé el,
Hogy eszme-kinccsel gazdagítsd hazád.
E küldetés lelkeddel összeolvadt
S zengett szavad és percegett a tollad.
Új nemzedékek nagy magiszteréül
Reád a nemzet hódolattal nézett,
S gyűlt érdemed, mely soha el nem évül –
De jaj!... borúl az ég s beront a végzet!
Fegyverre! harcra!... Ég, föld felriad
S ímé! – hont védni száguld már fiad.
Küzd, vérzik, gyógyul s ismét harcba szállva
A szárnyas gépen ül az ifju már,
Ott éri el a hős fiút halála,
S a mélybe hull a tépett sas madár.
Jó anyja sír; Te nem, az ajkad néma,
Nagy szíved büszke, csak verése béna,
S néha kihagy, - ezt is titokba tartod,
Hogy rom hazánkat szolgálhasd tovább.
Dicsőbb jövőért villog eszme-kardod,
Hogy csupa rom közt ezzel tégy csodát.
Te vagy vezér, mi pennás katonáid,
S nem a tömegnek taps-jutalma csábit.
Ős nagy hazánkért önzetlen lobogva
És mint barátok híven egyetértve,
Testvéri szívvel jártunk mind nyomodba,
Készen, miként Te, hatni s tenni érte.
Példád követtük… s mint folyt már a unka!
Mily bízva-bíztunk már kelő napunkba!...
Ám ereidben bő véred megállott, -
Az apai mély seb törte meg szived.
Dicső vezérünk, légy örökre áldott,
Nem volt magyar még nálad jobb s hivebb!
Ürült nyomodba lépett új vezérünk,
Bölcs hű barátod; bízunk és remélünk.
Sorunk ha ritkul, ám töltsék be újak!
Ha megtanulják ős erkölcseinket
S önzetlen élni s halni megtanulnak,
Lelked reájuk bízóan tekinthet.
Tegyünk mi ez új sírszoborra esküt,
Hogy mindnyájunknak egy a lelki testünk,
Hogy nem bününk a magyar ősi átok –
S pennás hadunk egy, mint a régi volt.
Testvérek, szent, nagy munka vár ti rátok;
Előre bátran!... Jelszó: Beöthy Zsolt!
Forrás: A Kisfaludy-Társaság Évlapjai Új folyam 58. kötet 1929-1932. Bp., Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1932.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése