Ada Negri (1870-1945): Éji dal

Dobog egy édes dal a messze távolban -
Asszonynak a  hangja, tele szenvedéllyel,
Hozzám a virágzó gránitfák közt ér el
A nagy messzeségtől fátyolozva halkan.

Mint füstölője a szentelt tömjénnek,
Illatozik a kert, ahol száll a dallam…
- Ó ismeretlenje a végtelen égnek!
Ó sziv, aki beszélsz homályba takartan!

Vajjon ki vagy – Ért már csalódás és bánat?
Haldokló mellett még nem hullott  a könnyed?
Bus sanyaruságán a vesztett gyönyörnek
Nem gyujtott vad lángra szomja a magánynak?

- A könyörületnek és testvériségnek
Mily titkos érzése füz hozzád e dalban
- Ó ismeretlenje a végtelen égnek!
Ó sziv, aki beszélsz homályba takartan!

Ford.: Horváth Ákos

Forrás: Előre Képes Folyóirat 1920. máj. 2.