John Henry Mackay (1864-1933): Megváltás

 

Évezredes kinja az emberiségnek
Egy jajba szorulva, ha szállna az égnek,
Megrázná e szörnyü hang a világot
s hullnának omolva csillagmiriádok.

Kihunyna a fénynek üres ragyogása,
Mindent beboritna az örök éj árnya.
A Semmi örvénye benyelné a holdat,
Pusztulna a föld s akik rajta mozogtak.

Ily szörnyü erővel egyszerre kitörve,
A jaj a nyomort-bünt elüzné örökre,
De csöndbe’ zokogva itt-ott, ha sóhaj kél,
Azt nyomtalanul tova kergeti a szél.

Ford.: Ormos Ede

Forrás: Előre Képes Folyóirat 1920. márc. 14.