Tomor Ferenc (1827-1902): 1894. Husvétkor

 
- Feleségemnek -

Feltámadott az Isten-ember,
Örül az ég, a föl, a tenger,
Hálát rebegve ünnepel,
Vig allelúját énekel.

Boldog családok összegyülve,
Szép tiszta asztalt körben ülve
Áldják az Urnak szent nevét,
A sok jó szentelt holmiért.

Mi itt kettecskén szemben ülve
Egy gondolatban elmerülve
Azt vesszük észre, könyeztünk;
Ma ahusvét is gyász nekünk.

Egy éve, még itt hárman ültünk,
A nagy leány itt volt körültünk,
Ép test, ép lélek ép erő
S szerény, de kellemes jövő.

És mostan árván, elhagyatva,
Mint lombja-hagyta két öreg fa,
Itt ültünk ketten egyedül,
Mig a sor ránk is nem kerül.

Ugy-e e fájó gondolatra
Szorult el lelked hangulatja?
Ez csal szemedbe harmatot?
Igy üljük ezt a szent napot!

Forrás: Tomor Ferenc: Fájdalom könyve. Emlék szeretteim sirjára. Nyomatott a Hunyady Mátyás-Intézetben Budapest, 1898.