Carducci, Giosué (1835-1907): Virgilius

 

Mint a midőn a nap-perzselte rétre
Leönt a jó hold nyári harmatot,
S fehér világa kis patakra érve,
A mormogó habok közt felragyog.

Mint hogyha jó anya keserg hiába,
S egy sirhalomrul égre nézdegél,
S enyhiti bánatát a hold világa,

Mosolyganak a tengerek s hegyek
S a fák között szellő sóhaja kél:
Ugy hangzik, égi lantos éneked.

Forrás: Előre Képes Folyóirat 1920. márc. 7.