![]()
Fényes királyi várból egy férfi lép elő.
Vállát palást takarja, bokáig gördülő;
Magas halántékáról hosszu fürt göndörül,
Arczában a méltóság s kegyesség képe ül.
Lassan, de hatalommal a férfiu halad;
Igy mén a tiszta égen tovább-tovább a nap;
Ki ő, ki vajon a hős?… Viselne koronát,
Dicső tekintetéről királynak tartanád.
A férfi városokról el, városokra lép,
Minden nyomon sereggel tódul felé a nép.
Egy üstököscsillag szállt az égről a földre le, -
A csillag ő, a népség a csillag üstöke.
S a merre megy, malaszttal telvék lépései,
Istent s vallást hirdetnek ihlett beszédei;
Gyüléseket s imákat ország- s honszerte tart:
Jézus szelid hitére téritvén a magyart.
S a merre int kezével, egyházak gazdagon,
S kolostorok épülnek regényes ormokon,
Melyekben örömére megtéritett hivek
Az Ur disőségére zsolozsmát zengenek.
Igy járja be az ország téres határait;
A dúsak palotáit, szegények kunyhait;
S a hol csak megjelenhet, mint jóltevő ragyog;
Áldásival töltöznek szegények s gazdagok.
Övében kettős erszényt hord: a kisebb övé,
A másik és nagyobbik, sínylő szegényeké;
Megtölti ezt naponként s lelkében megörül,
Midőn a nap végével fenékig kiürül.
„Megirva áll”, imígy szól, osztván ajándokát,
„Ki a szegényt ruházza, az nékem ad ruhát,
Ki ételt ad az éhnek, az nékem adja azt!”
S a hál’adók szeméből örömkönnyüt fakaszt.
S midőn a csendes éjjel felvonja sátorát:
Elhagyja észrevétlen nem egyszer csarnokát;
S mert tetteit a kandi szem most meg nem lesi,
A szenvedőt lakában titkon fölkeresi.
S fölöslegét felosztja egyformán, emberin,
Igazságos biróként az inség emberin;
Az éhezőnek étket, ruhátlannak ruhát,
A kórban szenvedőnek gyógyírt kezével ád.
Ki ő, a szeretetnek s kegyeknek angyala?…
Vagy földre szállott ujra az Úr apostola?
Egy ezredév után jött Krisztusban a dicső -
István, a magyaroknak első királya ő.
Forrás: Ezeréves Magyarország emlékfüzet iskolai használatra és a magyar nép számára. Az Eötvös-alap Orsz. Bizottság megbízásából a „Tanítók Háza” javára szerkesztette: Ujváry Béla. Lampel R. (Woeianer F. és Fiai) kiadása
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. aug. 13.
Garay János (1812-1853): Az apostol
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése