Tóth Kálmán (1831-1881): Előre!

A gárdának jelszavát
Egész világ hangoztatja.
„A franczia gárda meghal,
Hanem magát meg nem adja”.
Nekünk is volt egy jelszavunk,
Lázba jött a honvéd tőle:
Nem volt abban a halálról,
Nem volt abban megadásról,
Egy szó volt csak, hogy: Előre!

Ezzel himzé a honleány,
E szóval a honfi-zászlót,
Ezzel ment el az a gyermek,
A kit anyja másnap gyászolt.
De ha maradt még egy fia
S kivánt a haza tőle;
Az egyiket nem siratta,
A másikat odaadta,
S ment a gyermek, ment: Előre!

Csodálatos ifju sereg,
Mely nem tudni: hogyan támadt,
Napok szülték, s mégis mintha
Szülte volna három század,
Most rohannak… pusztitó tüz…
A fele már ki van dőlve,…
Most elnyeli a füstfelleg…
Meghaltak tán? Nem! Ott mennek!
Ott hallatszik, hogy: Előre!

Mint viharban a tengernek
Összezudul minden habja:
Mind ott voltak… egymás mellett
A fiu és édes apja.
Apa elhullt és a fiu
Ráborult a vérző főre:
„Csak egy szót még, édes apám!”
A haldokló felnézett rá,
És azt mondta, hogy: Előre!

Oh drága kincs, melyet annyi
Sírhalom-föld be nem fedett…
Szó, a mely – bár némán – kiált…
Mit elvenni nem lehetett:
Ott van a zúgó erdőkbe’ -
Beirva az arczredőkbe -
Csontok közé, mik széthulltak,
Mert azok is megmozdulnak,
Ha még egyszer zeng: Előre!

Forrás: Ezeréves Magyarország emlékfüzet iskolai használatra és a magyar nép számára. Az Eötvös-alap Orsz. Bizottság megbízásából a „Tanítók Háza” javára szerkesztette: Ujváry Béla. Lampel R. (Woeianer F. és Fiai) kiadása