Kürthy Károly (1887-1957): Merengés…

Bus multamba ha visszaszállok,
Azt mondatom: eddig nem éltem.
Tengődtem csak és robotoltam
Fölpanaszolt, szükös kenyéren.

Gond ült mindig az asztalomnál,
Szegénység volt kisérőtársam.
A boldogság tündéri várát
Még csak álmomba’ se láttam.

Dus gyöngyét borus homlokomnak
Kicsiny szobám padlója itta.
Lágy muzsika merengő báján
Sohse voltam elandalítva.

Nekem nem gyöngyözött a pezsgő,
Nem huzta kávéház cigánya,
Nekem a vidám kóstolókból
Mindig csak az utója járta.

Bánat bélelte ki a párnám
És vette el gyönyörü álmom
S úgy megreszkettem éji órán
Csalfa fényü csillagfutásom!

De most csitulj el bus keservem,
Hajnal hull rád, aranysugáros
És siess, hogy minél előbb érj
Gyémánt-kilincses kapujához!

Forrás: Előre Képes Folyóirat 1920. ápr. 25.