Testvér, oh hadd öleljelek szivemre,
Oh te, a Sátán híres dalnoka,
Ki ott, ahol uralkodik hazugság,
Valórul dallasz rettenthetetlenül,
Ki megmutattad koronás uraknak
A bünt, a mely a népnek átka lett!
Oh hát e föld, ez ég-kegyelte ország,
Melynek derüs legét és illatát
Irigylik mindenütt, melynek irigylik
El sohsem ért hatalma romjait,
Müvészete csodáit s azt a sorsát,
Hogy ő szülé a legnagyobbakat:
Oh, hát e föld most úgy meg volna verse,
Hogy szüljön csupa törpét és latort?
Oh, kialudt hát lángja ama napnak,
Mely Archimedes hona tájitól
Kazak vizéig annyi szép virányra
Hintette fényét? Kialudt tehát?!
Ah,mért vonulnak innen hosszu sorban
Távol vidékre, melyet hajdanán
A nagy spanyol hős megtett uj világnak?
Sápadtan hagyják mint el honukat,
Mely annyi idegent táplála egykor;
Nem Ceres szentelt földje már ma ez?
Nem e göröngyöt hasogatta Róma?
Vetéseit és szőlős halmait,
S termékenyítő vizeinek árját.
A Vulkán mindezt eltemeté-e?
Ó nem! Ma is mosolyg szegény hazánkra
A fényes ég, mely Rómát védte meg,
Hüsiti még ma is a röpke szellő,
S Aetnától büszke Eridanusig
Még régi diszben állanak a halmok,
Melyeken boldogan tanyáztak ők,
Kik a világot hajták rabigába!
De torzsszülöttek élnek rajta ma,
Kik terméketlenné tevék a földet,
És hercegek, papok bolondjai,
Kik megrontották rut üzérkedéssel!
Ah, ne keressed e pulyák között
Horatiusfik hősi arcvonásit,
Ah ne keressed izmos tagjaik’
Ki hitte volna, mikor odaléptünk,
Sarkalva évek szenvedésitől,
S megráztuk rothadt gyökerét a fának,
Melyen a papság s zsarnokság virult,
S amikor aztán szent haragtól égve,
Fegyverre keltünk s üztük mindenütt
A papság zsoldosit, miként a csordát:
Ki hitte volna, hogy e téreken
Ily pandaemóniumra akadunk majd!
Ők állanak most is a kormányrudon,
A zsarnokságnak undok rabjai,
Mellettök a hazugság szolganépe,
És együtt gyötrik ezt a nemzetet,
A melynek sorsa. Örök kín és gyalázat.
(* Jegyzet: Garibaldinak az a költeménye régi írás, de belső lüktetése mintha a magyar nép helyzetét tükrözné. A gaz uri és papi banda letraroltatta a háboruval a „Hazát”, hogy aztán – mivel elveszett a győzelem – bubánattal ujra a népet tüzelje irredentismusra. Undok játéka a rohadt kapitalismusnak.)
Forrás: Előre Képes Folyóirat 1920. febr. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése