Ady Endre (1877-1919): A Hadak Útja

 
Vörös jelek a Hadak Útján: 
Hunniában valami készül, 
Rongyos hadak, roppant hadak 
Seregelnek vígan, vitézül. 
  
Máma Tűz-ország Magyarország, 
Fagyott testét a láng befutja. 
Csoda esett. Földre esett, 
Benépesült a Hadak Útja. 
  
Százezernyi parittyás Dávid 
Készül bízón, dalolva rátok: 
Ejh, jó urak, dicső urak, 
Ilyen gyávák a Góliátok? 
  
E roppant nép nem Csaba népe, 
Melyről legenda szólott nektek. 
Más nép e nép, ez csak: a Nép, 
A fölkelt Nép. S ugye remegtek? 
  
Dobban a Föld s piros virágos, 
Nagy kedvvel a Napot köszöntjük. 
És láng-folyó, szent láng-folyó 
Minden utca, ha mi elöntjük. 
  
Új hadsereg a Hadak Útján, 
Új legenda, új harcos ének: 
Ez a Jövő, a kész Jövő 
S pirkadása a magyar Égnek. 
  
Ez az ezer évig nyomorgók 
Százszor lesujtott, bús csapatja, 
De az erő, a friss Erő 
S vígságát a nagy Élet adja. 
  
Ágyú, gyilok, úri bitangság 
Nem fog a mi dús ereinken: 
Ha meghalunk, hát meghalunk 
S ha meghalunk, meghalt itt minden. 
  
Mi vagyunk: Jövő és Igazság, 
Engesztelés és nagy Itélet, 
És mi vagyunk, csak mi vagyunk 
Jó Sors, ha kell s ha nem kell: Végzet. 
  
Minden mienk, csak a tűrés nem 
S nincs hatalom, amely megingat 
És hangosan, nagy-hangosan 
Idézzük meg hóhérainkat. 
  
Ez az ország a mi országunk, 
Itt most már a mi kezünk épít. 
Tobzódtatok, tobzódtatok, 
Éppen elég volt ezer évig. 
  
Hír és dal ma riongva vág szét 
Városfalak közt, falvan, pusztán: 
Itt van a nép, megjött a Nép 
Vihar-irammal, Hadak Útján. 
  
Itt van a nép, trónt ülni fog most 
Ezer évig férge a rögnek, 
Itél a nép, itélni fog 
S ezerszer jaj a bűnösöknek. 

Forrás: Előre Képes Folyóirat 1920. jan. 18.