Szilágyi Géza (1875-1958): Az utolsó dal

Áradozott az a sok dal
Imádatos szerelemről,
Hosszu jajjal elzokogva…
Pár sor lesz csak az utolsó,
Ámde ez a kurta kis dal
Büszkén gyilkos gyülöletnek
Halál-erős dala lesz…

Mind a többi hitvány dal volt,
Béna ember suta tánca,
Dadogónak szónoklása,
De az az egy legutolsó 
Fönnen száll majd gyönyörün…

Sutba kerül mind a többi,
Félredobva elfelejtik,
Csakisi az az egyetlen dal
Gyülöletből kovácsolva,
Tulél engem s tégedet.

Sírnak örök tömlöcében
Leszek én már régesrégen,
S te is régen por leszel már -
Amikor még egyre mindig
Ifju lelkek, gyöngéd szivek
Föllázadnak legutolsó
Gyilkos gyülölet-dalomtól:
S kit nem láttak, nem ismertek,
Kiről soha mitse tudtak,
Megátkoznak tégedet...

Forrás: Előre Képes Folyóirat 1920. febr. 8.