Édes testvére a
Leányszerelemnek –
Barátság!...
Helye kebelemben
A te szép nevednek
Pusztaság... pusztaság!
Gazdag bányám voltál,
Mellyben lélekkincsre
Munkáltam...
S egy büszhödt barlangba
Vezető kilincsre
Találtam... találtam.
Testvérőrkint bántál
Egykor szerelmemmel,
Biztosan...
S testvérgyilkos lettél
Álnok fegyvereddel
Hitványan... hitványan.
Földem voltál, mellybe
Érzemény magokat
Takartam...
És a szép nyár végén
Hasztalan dudvákat
Arattam... arattam.
Szebb remények keltén
Életem támasza
Te valál...
S végső inségimben,
Mint egy rothadott fa,
Lerogyál... lerogyál. –
Voltál... mi nem voltál?
Ha visszagondolok –
Fél isten...!
Most egy sáros kígyó
Vagy, és rád tapodok
Kevélyen... kevélyen.
Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 28. sz. febr. 4. hétfő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése