Sándor (?): Ezentul életem...

Ezentul életem

Egy nőnek szentelem,

És ugy imádom őt,

Mint senkit ezelőtt.

Ha reggel fölkelek,

Imám övé leszen,

És őtet áldva meg

Nyugodni megy szemem.

Ha ébred bánatom,

S a multnak átka nyom,

Ha elmém tébolyog,

E nőre gondolok,

És ujra életem

E nőnek szentelem,

És ugy imádom őt,

Mint senkit ezelőtt.

De hisz nem is lehet

Imádnom eleget

E kedves nőt, kinek

Mindent köszönhetek

Erőt, épséget, észt,

Jóra lelkesedést,

Szilárd hitet a vég –

Célt is elérni még. –

Ő szült, ápolt, nevelt,

Ő tölté e kebelt

A zengő égi dal

Magasztos álmival. –

E nő ki? – Ugy é bár?

Mindenki tudja már,

Ha meg se mondanám;

E nő édes hazám.

Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 40. sz. febr. 18. hétfő