Az én szeretőmnek párja
Nincsen az egész világba,
Olly szép piros int a rózsa,
Melly kinyilik pünkösd hóra.
Szeme barna, mint a bogár,
Melly szemvakitó fénynyel jár,
Szemének szép kacsintása
Szüz lelkének mosolygása...
Hó szin nyakán sötét haja
Mint a holló ollyan barna,
Sötét haja fehér nyakán,
Holló a hegyeknek haván...
Szája kicsin – s piros mint a
Nyires erdői szamóca...
De olly édes – mint a szája
Nincs szamóca a világba.
Ajakának pirossága
Mint a nap leáldozása,
De csókjának hevessége
A nap tüzes felkelése...
És a millyen szép a teste,
Ollyan szép szeretőm lelke,
Mint mikor a nap sugára
Először jött a világra.
Tiszta keble!... tiszte lelke!...
Tiszta irántam szerelme,
Tisztán tud szeretni – s akar!
Nem hiába tiszta magyar!!!
Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 27. sz. febr. 1. péntek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése