Ugy amint az isten megteremté,
- Legfeljebb egy vadbőr lóg a vállán –
Él a baj királya – a vad ember,
Szabadon, mint a szabad oroszlán.
Méltóságos, mint egy gránitoszlop;
Nincs a földnek, nincs ollyan hatalma,
A ki előtt büszke derekával
Görnyedezve, egyszer meghajolna.
Mint a puszta, mellyet átbarangol,
Egyenesen nyilik hangra szája;...
Lelke hősi bátorság, mikint az
Ősi erdők rendületlen fája.
Keble erkölcs: társának vagyonját
Egy ujjal s de soha sem sérti. –
Ő a mindeneknek alkotóját
A vad szellők sipolásán érti...
Itélete józan s igazságos –
Önfelét ő soha sem pusztitja...
De jaj annak, a ki ellenségkint
Szolga népét ő reá uszitja. - -
Vad setét virága ő a földnek,
Mit a puszták szabadon teremnek...
És e földért, és e szabadságért
Vére foly ha kell a vad embernek. -
Forrás: Hölgyfutár Budapest, 1850. 40. sz. febr. 18. hétfő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése