Egyre rövidebbek a napok, tél van,
egyre hosszabbak a napok nélküled, nem szeretsz,
a város felett ül a köd, Irgalom!
Fáradt vagyok, illatod kutatom, merre vagy?
Este lesz s lámpásomban se olaj, se áram.
Idegen vágy dőzsöl bájaidon rőt alkonyi órán.
Léggömbként hajt a fellegek felé síri varázslat,
a fellegek közt egyre messzebb jársz, messzire
vagy tőlem és folyton-folyton messzebb.
Szállj, szállj a halvány elemek között. Itt vagyok,
emlékeid sepergetem keserves
szavakkal. Fájsz, de már csak azt tudom, hogy létezel.
(Az eredeti helyesírás megtartásával!)
*
(* 1904. febr. 13. Igló, † 1974. nov. 20. Budapest. Költő,
műfordító, újságíró. Kassán érettségizett, prágai egyetemi tanulmányait nem
fejezte be. 1928-tól a Prágai Magyar Hírlap, 1933–1938-ban a Magyar Újság
szerkesztője. 1939-ben Lengyelországon keresztül a Szovjetunióba menekült,
1943-ban a moszkvai rádió magyar nyelvű műsorának szerkesztője. 1942-ben
belépett a Ludvík Svoboda vezette Csehszlovák Dandárba; 1945-től Budapesten
élt. A szlovákiai magyar költészet egyik jelentős, formateremtő képviselője a két
világháború között. –
Főbb művei: Őszi köszöntő (v., 1920); Fekete zászló (v.,
1921); Szebb sziréna (v., 1935); Vagy-vagy (v., 1944); Varázslat
nélkül(válogatott versek, Budapest, 1972; Pozsony, 1984).
Forrás: Nyitott könyv – Prágai magyar költők lírai
antológiája – Prága, 1930.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése