Pető Gábor (1952-1995): Csapás csapásra élve…

Csapást csapásra élve,
bolyongok sírok között.
Keresem a magamét,
Nincs!
Tini koromban reménykedtem
Abban, hogy a kóbor
kutyák elkaparnak az árok
szélén…
Urbanizációs valóságunk
Eltüntette az árkokat…
Csak a kidobott, kóbor
Kutyák maradtak,
Szerencsétlenségem már
Nem tudják elfeledni.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 20. old. – Bp., 2003.)