Pető Gábor (1952-1995): Te mindig olyan bolondokat mondasz…

 
Te mindig olyan bolondokat mondasz,
érvelt szülőatyám, hallgatva a rádió
salátáját. Vegyesfelvágott, a bal fülön
Kossuth, a jobb fülön lapulj föld.
Én amit tudok, magamnak köszönhetem.
Semmi paraszt népfőiskola, gallicus,
és egyéb ilyen bacilus. Amennyiben
a tudásomra, műveltségemre kíváncsiak,
hozzanak össze a család által
vélt hős, okosokkal. Napnál korábban ébredett
fröcsögő szájú, tojásbólkelt
politikussal. Ők néznek szembe a
múlttal? Szerelmi vágynak fiatalok
voltak, s most megmagyarázzák
nekem, aki átélte, ki volt Lenin,m
és Stalin. Ők nem lengettek vörös
lobogót Ferihegyen, mikor a főtisztelt
csíkosnadrágos, a szorosan mellettem 
álló, angyalföldi szerelmem lakkcipőjét
széttaposta: Undor. Sajnos, akkor nem lehetett
belerúgni, akkora volt a készültség.
Én ugyan gyilkolni tudtam volna, de a
kislány visszafogott. Ez a moslék
söpredék kér tőlünk, öénzes, zenés
búcsúztatást? Mi fizessünk azért, mert
a Szovjetunió diszkriminált?
Soha! Amit főzött a csőcselék,
falja fel, aztán pukkadjon meg
tőle. Magyar mártírok sírjai
díszítik a tajgát. 45 évig rabláncon
voltunk, hóhérok fizessetek!
Érzelmileg olyanok vagytok, mint a
veszett kutya, ki sintérre vár.
Öljétek egymást otthon, Debrecen
után Murmansz, nem klíma változás?
Nagyon népszerű hely Kola
félsziget. Onnan figyelni lehet a Baltikumot.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 13. old. – Bp., 2003.)