Pető Gábor (1952-1995):Márciusi kék ég…

 
Márciusi kék ég, hatalmas és sötét
végtelen
távolban az erdő felett űr nehézkes
felhők, lábuk földig ér
a fák csupasz ágai mint megannyi
kéz kapaszkodnak beléjük kétségbeesetten,
a langyos déli szélben szinte vonaglanak tavaszra várva.
A folyó halkan csobog alámosva a
meredek partokat, melybe egy öreg
fűz kapaszkodik kétségbeesetten
koronája már-már a vízre dőlt
felcsapó hullámok rázzák meg vékony gallyait.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 9. old. – Bp., 2003.)