A városi csoda, mimóza nőtt
a fal tövén, s kinyílt minden
virág.
Hazug mesét súgnak a fák.
Házak, terek, kapualjak
magányos vándorok.
Elhagyott kapualjak,
feltámadunk a semmiből,
Ne írd le, mert írhatatlan.
(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 9. old. – Bp., 2003.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése