E tél-időben csikorgó ajtók
síró-jajgató hangja hallatára
keresem anyám dalt dúdolgató
ízes zalai hangját
Deres fák közt jajveszékel
anyámat siratja a szél
A kémény pipál Életről ad jelt
Száz veszélyen vonszolom magam,
hogy még egyszer halljam
anyám, édesanyám hangját
Vacsorahívó-harang kondul
Krumpliprósza illatát érzem
s a noha vad-testű
bora tegez
Benyitok a volt-nincs házba
Köd-férhang lebben Pattog a tűz
Magába zár az éj mindent eltakaró
sötét nyugalom-bundája…
Forrás: Kanizsa József: Anyám üzenete 10. old.– Anyaversek
felnőtteknek és gyermekeknek – Krúdy Gyula Irodalmi Kör Budapest, 2000.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése