Olzsasz Szulejmenov: Ének

Magányos sólyom függ a puszta fölött,

kóvályog a puszta fölött csapzott kerecsen,

a puszta fölött augusztusi nap tűzgömbje lebeg

s az emberi hit egy-egy magányos szobra.

A cserényhez megyek,

kezemben kés, pogány

ráolvasót dödögök fölötte,

és villan a kés.

Ó Nap, bocsáss meg:

gyalázatos szavakat susogok,

hadd hallja meg a börzsöny

pusztaság!

És aztán?

Aztán lódobogás

tilolja a csendet.

Mondj engem bitangnak,

holló paripám!

Lábát töri a ló

az ilyen éjszakákon,

s a lovas a sörény bakacsinjába

törli az arcát.

Magányos égbolt függ a puszta fölött.

Nyugodj, lovas, csak a hold kél.

Ilyen hűvösség és nyugalom kellene mindhalálig.

Isten veled,

te börzsöny pusztaság.

Ford.: Rab Zsuzsa

Forrás: Nagyvilág 1973/2., 170. old.