Május van: tavasza
Dalnak, szerelemnek;
Házunk felett röpke
Fecskék csicseregnek.
Eresz alatt épül
Kis sárpalotájuk,
Nincs boldogabb náluk!
Aranyhímes lepke
Napsugárban fürdik,
Az öreg akáczfa
Felső virág-fürtit
Csókokkal boritja
S ha kiszítta mézét:
Másik után néz szét.
Mért nincs hát tavasza
Az én bús szivemnek!
Mért van, hogy felettem
Felhők jönnek, mennek,
Gyászos, sötét felhők;
Hogy csillag sem látszik,
S szemem könnyben ázik?
Mért nem vagyok én is
Olyan, mint a lepke:
Virágról virágra
Hogy szálljak – nevetve?
Mért hogy a sziv nem tud
Csak egyszer szeretni,
Sohasem feledni?
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. VII. évf. 1907.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése