I.
A kanyargó Tisza partján, ott születtem.
Oda vágyik egyre vissza az én lelkem!
Pásztorsíptól hangos ott az árvalányhaj termő róna.
Édesebb ott a madárdal, kékebb az ég, hívebb a lány.
Látlak-e még szőke Tisza füzes partja?
Kondulsz-e még fehér falum kis harangja?
Vár-e még rám az a kis lány – fájó szívvel -, ahogy írja?
Térdelek-e még előtted, édes anyám kakukkfűvel benőtt sírja?
Szülőföldem, rád gondolok mindörökké!
De úgy érzem, hogy nem látlak soha többé!
Ha a halál itt jön értem, - ne hagyjatok idegenbe:
A kanyargó Tisza partján temessetek ákáclombos temetőbe!
II.
Az alvégen lakodalom; -
Harangszóra kis ablakom kinyitom.
Szép menyasszony,- koszorúsan; -
Olyan fehér, mint a nyíló liliom.
Most megy el a kapum előtt
A nótázó nászmenet, -
- Én meg mint egy szép halottat
Úgy siratlak, úgy sajnállak tégedet!
Az alvégen temetés van; -
Harangszóra kis ablakom kinyitom.
Szegény asszony, - koporsóban; -
Úgy elhervadt, int a letört liliom.
Most megy el a kapum előtt
A zokogó gyászmenet, -
- Én meg már az esküvődön
Mind elsírtam búbánatos könnyemet!
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. VII. évf. 1907.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése