Lehel vezérnek kürtje a lelkem,
Tört öblén alusznak pogány dalok,
Ős-tűzimádó nagyszerű dallam
Megcsorbúlt, meghasadt kürtje vagyok.
Bűnét nem bánó pogány ajakrúl
Szállott belém a végső lehellet.
Kevély Lehelnek vérbosszú-vágya
Zöngette bennem a rezgő lelket.
Sápadt magyar faj zsong ma körültem.
Próbát tesz: fölvesz halvány ajkára.
- Keresztet csókol s hazug az ajka –
Csak nem kél lelkem viszhangja rája.
A magyar lelket siratom, ki hajdan
Dalát kevélyen, riadón dalolta.
- Ma meghasonlott, elnyomott lelkek.
Fojtott keserve a magyar nóta.
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. VIII. évf. 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése