Anyám boldog vagyok!
Virúlóbb, mint a szűzi csipkerózsa,
Az én mosolygó, ártatlan galambom.
Pirulóbb, mint a tavonringó lótusz,
Ha fejemet szivére – hajtom.
Annyi meleg fény nem szakad a földre
A forró Délnek tiszta kék egéből,
Mint az ő két szeméből.
- Fiam, vigyázz!
Anyám, óh, értelek!
Ha vakmerően szép is a galambom,
De ő a legjobb földönjáró ember.
Nagy szenvedésben izzott meg a lelke,
S szeret igazi szerelemmel.
Az ő egyetlen, boldog büszkesége
Az én bús, néma, hősi küszködésem,
Ha kell: meg is hal értem:
- Fiam, örülj!
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. VIII. évf. 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése