Állok a parton elborongva,
Meg-megered könyüm titokba,
Keserves a válás nagyon.
Nagy tengerúszó gálya öble
Ezernyi embert s haj tán mindörökre
Elnyel, mint órjás sirhalom!
Állok a parton elborongva,
S csak nem lelek írt bánatomra,
Oh menjetek már, menjetek!
Visszahuzó rögöt emlékül
Szegény hazátok elhagyott földjérül,
Hány visz vajjon közületek?
Indul a gálya. S mitha nékem
Apám, anyám, néném, testvérem
Indulna: sirva fakadok.
S panaszos jajjal telik meg a lelkem..
Pedig senkim a tülekvő tömegben,
Csak azt tudom, hogy magyarok!
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. VIII. évf. 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése