(Mint melodráma. Dr.
Bihary Jenő által megzenésítve megjelent Nádor Kálmán budapesti zeneműkiadónál.)
Csörgő patak partján malomkerék fordul.
Szép Molnár Katicza szeméből könny csordul.
Hű szerelem könnyje, égő vágy harmatja.
Távoli harangszó zúgását hallgatja.
Távoli harangszó elnémul sokára.
Olyan búsan cseng-bong a viszhang utána.
Olyan régen cseng-bong Katicza szivébe
Csalfa barna legény csábitó beszéde:
„Eljövök. Elviszlek messze, messze földre.
Egymáséi leszünk Katiczám örökre.
Ölelj meg. Nem leszel már sokáig árva.
Esküvőre viszlek harmadik határba.”
Falu hirharangja, öreg Mári néni
Ballag a malomba lisztet, buzát kérni:
„Adj’ Isten, galambom! Nagy lakzi lesz holnap,
Deli szép a legény. Deli szép leányt kap.
Ezüsttel hímezték a selyem ruháját.
Csillag Pista veszi gazdag bíró lányát.”
„Ki esküszik holnap? Úr Isten! Kegyelmezz!
Nem igaz! Nem lehet!...” S odakap szivéhez.
Megcsuklik a hangja. Nem képes több szóra,
Piros arcza válik halálos fakóra.
**
Sötét éj viharja űzi a felleget,
Zegzugos villámlás gyújtja fel az eget.
Gyülölet viharja dúl a sötét éjben,
Szép Molnár Katicza meggyötört szivében.
Mári néni hangja cseng fülébe váltig.
Kisuhan. Meg sem áll harmadik határig.
Vad szélvész ragadja. Villám a lámpása.
Villámnál ijesztőbb szeme villogása;
Éles kavics sebzi gömbölyű bokáját.
Csipkebokor tépi patyolat ruháját.
Sötét éj viharja űzi a felleget.
Zegzugos villámlás gyujtja fel az eget.
**
Kis ablak világit falu közepében.
Hosszu, hegyes kés van Katicza kezében.
Kerek asztal mellett daliás levente.
A fogason pitykés lakadalmi mente.
„Hallottam!... Eljöttem… Esküvő lesz holnap?
Deli szép a legény. Deli szép leányt kap.
Rám ismersz?... Én vagyok… Mért sáppadt el arczod?”
„Mit akarsz, Katicza?” „Elmondom… Meghallod.”
„Szerettelek égő, fájó szerelemmel.
Szerettelek egész szívemmel, lelkemmel;
Szerettelek még most is, megölve, megcsalva.
Tiéd testem, lelkem minden gondolatja.
Fenyeget a szégyen. Óh irgalom atyja!
Gyöngyös pártámat a sárba dobtam érted
Hites uram leszel. Esküvel igérted.
Megigérted szóval, csókkal, százezerszer.
Szeretlek… Felejtek… Igérd meg még egyszer.”
„Ígéret?... Bolondság… Sorsa a virágnak.
Letépjük. Feltüzzük tarka bokrétának.
Te is virág voltál… Szép voltál… Szerettél…
Az én bokrétámba éppen beillettél.”
„Te is virág voltál… Szép voltál. Szerettél.
Az én bokrétámba éppen beillettél.”
Gúnymosoly czikázik a legény szemében,
Megvillan az aczél Katicza kezében.
Zivataros égnek tompa dördülése.
Nem hallik a legény halálhördülése.
**
Csillogó hajnal kél zivataros éjre.
Czifra násznép készül czifra esküvőre.
Menyasszonyruhában gazdag bíró lánya.
Deli vőlegényét oly epedve várja.
Lobogó láng mellett sütnek, főznek sorra.
Nagy lakodalomra… Nagy halotti torra.
Menyasszonyruhában gazdag biró lánya
Deli vőlegényét mindhiába várja.
**
Szép Molnár Katicza dalolgat, nevetgél,
Csörgő patak partján virágot keresgél.
Koszorut köt százat, ezret is belőle –
S boldogan susogja: „Megyek… Esküvőre…”
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. VIII. évf. 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése