2020. febr. 25.

Könyves Tóth Kálmán (1837-1924): Az álom




Nyájas szellő lebegtet koszorukat
Sápadt költők barázdolt homlokán,
Nem futnak már lihegve véres utat,
Nem űzik őket durván, mostohán.
Ködfátyolban kéklik nagy, szürke szikla,
Majd földet rázva, recsegve ledül.
Mi e rémítő kép iszonyu titka?
Szorongva kérdi s holtra merevül.

Két ifju tart felé… kart karba öltve,
Vitéz, Petőfi – e két ösmerős.
Talán egy nap költöztek át e földre?
mindegyik ifju, deli és erős.
Arczuk derült… nyoma sincs szenvedésnek,
Nem láthatók azok a mély redők,
Miket a gond s keserv ölyüi véstek,
Tán álmodik?... hozzá beszélnek ők.

„Látod, testvér, e nagy, rozoga sziklát?
Tudod, miből nőtt ki e bércztömeg?
Vigyázz! ne hunyd le két szemed; a mit lát,
Vágyó lelked csak akkor érti meg.
Kövét rakásra hordta rút önérdek,
Ónrétege rabok bilincse volt,
A vasszalagban ágyu, kard – tömérdek!
Hősöknek vére rajta barna folt!”

„Alant sötétlik, int mély gyász ruhája
Vad sziklatömb… a felhőkig felér.
Köveit még a pokol is kihányja:
Szegényektől zsarolt száraz kenyér.
A fekete, mely fönt sárgába játszik,
Az a szétmálló penésztörmelék:
Honárulók csontjaira találsz itt,
Kik szent hazánk jogait tördelék!”

Nézed! az a bércz zuhant vak, örök éjbe,
Miként pehelyt, - tudod, mi törte szét?
- Sátántól vett csóvától el nem égne –
Ledönti a szivből fakadt beszéd.
Zengő dalod lehet lágy, üde harmat,
Zúgó vihar, mely sziklákat lemos,
Szerény virágot védve betakargat,
S ha dúl: érczet pozdorjává tapos.

„Ne bántson az, eged ha néha szürke,
Ne kábitson, ha szór sugárözönt,
Hirdeti híven a sors tiszta tükre:
„Örök körforgás nagy törvénye dönt!”
Mi szent: ma még igába fogva látod,
Ekéből kardot, lánczot gyárt a gép.
Egy fordulat… hajnallik uj világod.
Letört lánczból kovácsolnak ekét!”

„Parányi csöpp kövön is átszivárog,
Grániton is léket ütve csap át,
Látatlan működik… de nől az árok,
Míg a kővár föladja a csatát.
Ha dalaid érezni nem akarják,
Ne dobd el lantod gyáván, csüggeteg.
Ne rágja rozsda múzsád ősi kardját,
Bár emléked késő kor ülje meg!”

Forrás: Debreczeni Képes Kalendárium. VII. évf. 1907.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése