Mura folyó partján a sümegi várba,
De még annak is egy rejtett zugolyába
Gunnyaszt három lompos, labancz generális,
Előttük kirakva mappa, kalamáris.
„Ujvár, Tata, Kőszeg… egész a Lajtáig”
„Sarkunkban a kurucz” – tóditja a másik –
S a harmadik csak ugy félve mondogatja:
„Álnok Balogh Ádám, beste lélek fattya!”
Hallván mindezeket a várur leánya,
Ily szavakat suttog titkon piczi szája:
„Megint csak a kurucz, megint Balogh Ádám?
… Ugy égek a vágytól, óh… ha egyszer látnám!
Azt mondják, a golyó termetét nem járja,
Előtte, utána fut az ellen árja,
Ha már egy kurucz is ilyen vitéz, bátor,
Milyen lehet akkor egy egész, nagy tábor?!”
Tul a Dunán, Kőszeg felett
Tábort vert a kurucz sereg
Egy nagy halom hátán,
A kölesdi nyert csatára
Most készül nagy áldomásra
Béri Balogh Ádám.
A vitézek heverésznek,
A paripák legelésznek
Lent a halom ajba”
Egyszerre csak kél nagy lárma:
„Kémet fogott az istrázsa!
Rajta Kurucz, rajta!”
Hol a vezér? – Itt jön éppen,
Törvényt tenni hevenyében
Illendő szigorral;
A delikvens szembe véle
Bátran oda lép elébe
Csábító mosollyal.
„Szép hugocskám”, - mond a vezér –
„Sulyos a bűn, mit vétkezél
E hitszegő korba,
Hóhér pallos vár fejedre.
Mit hozol fel védelmedre?
Mond el illő sorba.”
„… Megkövetem nagy jó uram!
Nem vagyok én ilyen-olyan
Hírhordozó dáma,
Sió partján van a hazám
Én agyok az édes anyám
Egyetlen egy lánya.
Szegény özvegy jó anyámnak
A fiai elhalának
Elküldött hát engem;
Fölajálni a csatába
Balogh Ádám táborába
Csekély segitségem.
Nem jöttem én nagy szablyával,
Csak egy kurta fakanállal,
Ehhez ám van jussom,
Ne kérdezzék, mi a nevem.
Nevezzenek csak ugy engem:
Kalára kisasszony.”
„No, ha igy van, semmi kétség!
Nálunk ugyis nagy a szükség
A vászon cselédre.
A kurucz nép arról híres,
Gyakran szottyan kedves ízes
Frissen főtt ebédre.”
Nem kéreti magát kétszer,
Könyökig felgyürött kézzel
Hozzá lát serényen.
Füles lábas, kanta, korsó,
Kanál, villa, mint az orsó
Ugy forog kezében.
Mint mesében, pillantásra
Készen áll a husos kása
A kis evőszéken.
Körül ülik a legények,
Rég nem ettek már szegények,
Hozzá fognak szépen.
Jobban mondva csak fognának,
Ha nem volna Kalárának
Olyan mosolygása,
Mitől késed porba ejted,
Szomjuságod elfelejted
S nem ízlik a – kása.
És ez igy megy napról-napra,
Nincsen kedvök a labaczra
Menni a csatába,
Boldog melyik honn maradhat,
Vizet hordhat, tüzet rakhat,
Segit a – konyhába.
A vezér is unni kezdi
A játékot, - most már pedzi
A dolog állását.
Végre is egy alkalommal
Megszólitja bizalommal
Kisasszony Kalárát.
„Hugocskám, ez mégsem járja.
Két ragyogó szemed párja
Megbontá a rendet.
A vitézeim mind szerelmes,
A dolog már veszedelmes,
Választnod kell – egyet!”
„Legyen, - szólott a kisasszony! –
Első csókom annak adom,
- Nagy legyen az ára –
Ki legelébb fog egy lompos
Pléhgalléros, főkolompos
Labanczot horgára.”
Nosza rajta, a vitézek,
Ahány, annyifele széled
Fogni generálist.
A nap le se ment az égen,
Fodor Tamás nagy kevélyen
Kisér egyet máris.
Se nem hallgat, se nem kérdez,
Nem is viszi a vezérhez,
Keresi Kalárát.
S hogy megleli egyenesen
Odatartja nagy begyesen
Csókra az orczáját.
De az igért csók helyében
E szavak kiséretében:
„Bocsásd az apámat!”
Kis kezével pofont adott
Szinte csattant, olyan nagyot,
Nem egyet, de hármat.
E nem sejtett fordulatra
Szemök-szájok nyilott nagyra
S csak állnak egy helybe,
Végtére is Balogh Ádám
Időközben oda jutván
Ily szavakat ejte:
„Ejnye bizony, hugám, édes!
Bár a dolog kissé kényes,
De ha már megtörtént,
Elbocsátunk békességgel
S Fodor Tamást száz vitézzel
Melléd adom – őrként.
Ballag a kis csapat, elől Fodor száza,
Aztán maga Fodor s mellette Kalára.
Hátul a vén labancz, mintha nem is őtet,
Hanem ő kisérné az előlmenőket.
Szavuk is alig van, egyiknek sincs kedve,
Csak az öreg ümget s mormog mint a medve.
Végre hogy elérnek a sümegi várhoz,
Ily szavakkal fordul Kalára apjához:
„Édes apám uram, máskor ám vigyázzon,
Tul ne tegye lábát többet a határon.
Hamis nép a kurucz, gyors a paripája,
Széles e világon nincsen annak párja.
… Én csak vissza megyek. Oda huz a lelkem,
A kurucz táborban üdvömet felleltem.
Ne féltsen kigyelmed, lesz aki megvédjen,
Ott lesz Fodor Tamás – deli vőlegényem!
(* A Csokonai-kör által
a debreceni Casino Kazinczy-díjával jutalmazva.)
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. VII. évf. 1907.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése