Mind elmulik mi szép a világon,
Nem örök a szivnek álmodása.
A boldogság nem pihenhet ott meg,
Hol lehullott a remény virága.
Az életnek változandó utja
Örömmel és fájdalommal telve; -
Eltünnek a messzeszálló vágyak,
Hogy jusson a csalódásnak helye!...
Egykor én is boldog voltam. Ámde
Csak álom volt, - mely ma már sirvirág.
Rózsák helyett mindenütt tövisek, -
Melyek rögös utamat borítják…
Mégis, ha a multon elmerengek,
Nem jut eszembe a bus hervadás.
Tépett kebel, hulló remény romján
Olyan édes a visszagondolás!...
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. VIII. évf. 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése