(Thaly Kálmán 25 éves
képviselői jubileuma alkalmából)
Nagy Rákóczi Ferencz
Nincs már idegenbe,
Hogy lágyan ölelje, -
Ahová nagy lelke
Annyit, annyit szállott,
Ha fölötte egy-egy
Magyarország felől
Úszó fehér felleg
Borongva megállott: -
Édes anya-földbe
Van az ágya vetve.
Te hoztad Őt vissza,
Te adtad Út vissza:
Mult Kurucz-időknek
Édes harsonása;
Akit lobogóval,
Szivvel, dobogóval
Üdvözölünk mámma:
Isten hozott nálunk,
Öröm-könynyel várunk:
Nagy Rákóczi Ferencz
Öreg katonája!
*
Nagy Rákóczi Ferencz
Nincs már idegenbe,
Itt pihen a teste,
Hol annyit bolyongott
Hol annyit borongott
Messze üzött lelke;
Komor éjszakákon,
Kutatva, keresve:
Hajh! virrad e erre
A magyar határon!
*
Te vetted kezedbe
A lobogó fáklyát:
Meghasítani a
Közöny éjszakáját,
Hogy a nagy bujdosó
Győzelemre érjen,
Leghűbb seregével,
- Mint uj „Hadak útja” –
Élők erejével
Ismét haza térjen!...
Te hoztad Őt vissza,
Te adtad Őt vissza:
Mult kurucz-időknek
Édes harsonássa
Légy üdvöz minálunk!
Fő-lehajtva várunk:
Nagy Rákóczi Ferencz
Öreg katonája!
Forrás: Debreczeni Képes
Kalendárium. VIII. évf. 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése