Csokonai képes kiadásban

Több mint negyedszázad évvel ezelőtt nagy esemény gyanánt tűnt fel a magyar irodalom szerény világában Petőfi Sándor költeményeinek illusztrált kiadása, vagy ahogy akkor neveztük: díszkiadásának megjelenése  a könyvpiacon.

Merész vállalkozásnak tetszett ez abban az időben, mert a díszes könyvnyomdászat és a képek sokszorosító  művészetének mezején általában, de különösen hazánkban annyira elmaradottak voltunk, hogy valamire való fekete nyomású díszes képet csak elvétve, színeseket meg éppen nem tudtunk itthon előállítani és szégyen ide, szégyen oda, a kitűzött cél elérése érdekében bizony elfogadtuk mi szívesen a külföldi műintézetek reprodukcióit s hacsak lehetséges volt, szépen kiegyeztünk a némettel, hogy a clichéről felejtse le a metsző és a nyomást eszközlő műintézet nevét. Éppen ezért eleinte nem nagy bizodalommal fogadta a hazai közönség a még ösmeretlen nevű Mehner Vilmos könyvkiadó cég előfizetési felhívásait s ha a Franklin-társulat nyomdája, továbbá a munkatársak kitűnő bizalomnak örvendő nevei nem jöttek volna segítségére, aligha gyűl össze annyi előfizető, hogy az első kiadás is biztosított legyen. Így azonban igen szépen indult meg az előfizetők aláíratása s az első kiadást többször is meg lehetett újítani, s úgy tudjuk, hogy a kiadó könyvkereskedő cég anyagilag sem vallotta kárát vállalkozásának, erkölcsileg pedig az feltétlenül fényes sikerűnek mondható.

Csokonai Vitéz Mihály minden munkáinak kiadását legnagyobb irodalom-történetírónk Toldy Ferenc kísérelte meg 1844-ben, amidőn a nemzeti könyvtár füzetes kiadványai alakjában bocsájtotta nagy gonddal egybeállított művét világ elé, de úgy ez a munkálat, int a többi utána következő sorozat Csokonai összes műveit nem ölelte fel, amit – az azon korbeli puritán felfogásokat tekintve – egészen természetesnek találhatunk; illusztrált kiadásnak pedig – a szokásos arckép s egy-két síremlék beillesztése folytán – egyik sem volt tekinthető.

Ezelőtt mintegy hat évvel már indítványoztam a Csokonai-kör választmányi ülésén, hogy gondolkozzunk egy illusztrált Csokonai kiadásán, de akkor azzal  a nagyon elfogadható érvvel tértünk az indítvány felett napirendre, hogy elébb adjunk az olvasóközönségnek a válogatott művekből egy olcsó zsebkiadást, aztán írassuk meg a költő élet- és jellemrajzát, s csak azután gondoljunk a nagy költséget, igen sok fáradtságot ügybuzgalat és kellő szakértelmet igénylő illusztrált Csokonai kiadásra.

Az első előföltétel, a válogatott művek olcsó kiadása már teljesült. Az 1905. évi május hóban lefolyt százados emlékünnepély alkalmára dr. Kardos Albert fő-reáliskolai tanárnak, a Csokonai-kör ügybuzgó titkárának összeállításában megjelent, s az olvasóközönség kezébe adatott a koronás kiadás. A második feltétel, a nagy költő élet- és jellemrajzának megíratása most van folyamatban, s reményleni lehet, hogy egy-két év alatt ezzel a becses munkával értékesen megszaporodik irodalomtörténeti műveink száma.

Ily körülmények között, miután az idő példátlan gyorsasággal rohan felettünk, elérkezettnek véltem ismét felújítani indítványomat s az jelenleg a Kör választmányának elbírálása előtt áll. Az én óhajtásom az volna, hogy a Csokonai képes kiadás a debreceni Csokonai-kör által 1915-ben, tehát a Kör fennállásának negyedszázados évfordulójára adatnék ki, hogy így e nevezetes ünnepélyt kellő módon ülnék meg úgy a Kör dicsőségére, mint az irodalmi és művészi világ örömére.

Szeretném én is elérni e díszkiadásnak megjelenését, sőt büszkeségemnek tartanám, ha annak létrejövetelében szerény tehetségemmel magam is közremunkálhatnék.

Id. Komlóssy Arthur

**

A fenti cikkel kapcsolatban helyén valónak találjuk, hogy a tervbe vett Csokonai képes kiadásnak mintegy előfutárjaként egy debreceni kedves jelenetet ábrázoló képet adjunk olvasóinknak, mely Kovács János akad. festőnk művészetét dicséri s mely éppen Komlóssy Arthur közleményével jelent meg az ifjú Csáthy Ferencz által 10.000 példányban kiadott Diák-napló ez évi folyamában.

A közlemény így szól:

Csokonai Vitéz Mihály

egyik legszebb költeménye s annak rövid története.

A rózsabimbóhoz

Nyilj ki nyájasan mosolygó

Rózsabimbó! Nyilj ki már.

Nyilj ki; a bokorban bolygó

Gyenge szellők csókja vár.

Nyilj ki gyenge kerti zsenge:

Hébe nektárt hint te rád,

Szűz nyakadba Flóra gyenge

Bársonyos palástot ád.

Oh miként fog díszesedni,

Véled e parányi kert!

Oh, hogy óhajtják leszedni

Rólad azt a drága szert!

Hadd szakasszalak le, édes

Rózsaszál: szép vagy te már.

Hej, ha meglát, hány negédes

Hány katzér leányka vár!

Nem, nem! egy leány se nyissa

Büszke füzőjét te rád.

Ültetőd kedves Julissa

Néked ujabb kertet ád.

Ott kevélykedj’ bíboroddal,

Ékesebb bíborja közt!

Ott kevélykedj’ illatoddal,

Kedvesebb illatja közt.

A vers története

Konti Juliánna – később Komlóssy Dánielné – született 1783. május 3-án Debrecenben és így Csokonainak országos bolyongásai után szülővárosába visszatérésekor 1800. május közepén, 18-ik évébe lépett viruló hajadon volt. Azon időben a Juliánna nevet nem Juliskának, a Máriát Maris-nak stb. Konti Julis barátnéja a Pándy, majd a Dömsödy ház szép leánya, Zsófi, Sárváry Pál professzor neje és Sárváry Lőrinc barátom nagyanyja volt, ki bár idősebb, s akkor már talán asszonysorban is lehetett, műveltségük s különösen a zene, a klavier kultiválása barátságukat állandóvá tette. Mikor híre futott, hogy Csokonai, az akkor már országos nevű költő hosszas távolléte után hazajött, a két jó barátnő elhatározta, hogy szívesen fogadják a szerelmében csalódott szegény poétát és igyekeznek bánatát feledtetni Csakhamar szerét ejtették, hogy Csokonai meghívást kapott a Dömsödy-házhoz uzsonnára s a két nő 1800 május havában – a házi ki s kertben – rózsacsokorral várta kedves vendégét. Képünk, mely id. Kovács János akadémiai festő kitűnő rajza után készült, azon jelenetet ábrázolja, midőn Csokonai a kis házi kert ajtaján belép s a lépcsőn megállva, kalaplevéve köszönti a nőket, majd Konti Julistól a feléje nyújtott rózsacsokrot baljával átveszi. A házi kiskert 1791-92-ik évi összeírás szerint a Pándi János uram, később Dömsödy Gábor és neje, Pándy ’Susánna asszony tulajdonát képező Cegléd utca 91. sorszám alatti (most Német András és neje Angol királynő vendéglője) házhoz tartozott, s azt későbbi tulajdonosa eladta Stiber Jánosnak, ki is a kertet Batthyány utca 6. sorszám alatti telkéhez csatolván, beépítette. Így tehát a rózsatövek és jázminlugasok egykori berkei fölé a csöndes polgári családi élet költözött.

E szíves fogadtatás s a rózsacsokor indította a halhatatlan nevű költőt a fent közölt bájos költemény megírására, mely a „Lilla-dalok” gyűjteményének egyik legszebb ékessége és trochaikus versnemben írott érzékeny dalainak legsikerültebbje, s úgy zenésítésre, mint szavalásra egyaránt alkalmas. Előfordul benne a fiatal leány neve is, ott, hol ezt mondja: „Ültetőd kedves Julissa” – ami azt jelenti, hogy a rózsabimbó tőjének ültetője Dömsödy Zsófi s annak kedves barátnője, Konti Julis. Sok kiadásban ezt érthetetlennek minősítvén, a Julissa nevet egészen kihagyták, s nem tudván annak jelentőségét, valami sajtóhibának gondolták, s helyébe három csillagot tette. (*** így.)

Ezt a kedves történetecskét nékem nagyanyámnak, Konti Julisnak sógornője, Laczka Mária – Konti Sámuel, városi tiszti ügyvéd neje – beszélte el, ki személyesen ösmerte, sőt, mint 10-12 éves gyermek, találkozott is Csokonaival szüleinek házában, hova a költő vendégségbe hivatalos volt; ugyanezt megerősítette Kiss Sándor intendáns, Kiss Imre salétrom inspektor. Csokonai barátjának fia és Konti Lajos városi magánlevéltárnok, Laczka Mária fia is, kik atyjuktól is hallották így elbeszélni. Konti Juliánna, mint Komlóssy Dániel, Debrecen város első főkapitánya, majd legidősebb szenátora, s később egyházi főgondnokának hitvese 1826. május 9-én – 43 éves korában – aránylag fiatalon halt el, s férjével a leszármazóival együtt alusszák az örök álmot a Cegléd-Kossuth utcai sírkertben.

Forrás: Debreczeni Képes Kalendárium. VII. évf. 1907.