Szunyogh Barna: Rákóczi induló

- Ünnepi óda –

(A debreczeni szinházban 1906. évi október 29-én rendezett diszelőadás alkalmával szavalta Hahnel Aranka, a debreczeni szinház művésznője.)

Ott, hol a szellő is hős dolgokat regél,

Ott termett a sápadt tábori tüzeknél…

Czinka Panna volt tán szülője, dajkája.

Czigányszivéből lett fénye, tüze, szárnya.

És onnan repült ki lobogva, sietve,

Szabadságért küzdő hős kurucz szivekbe

Ez a dörgedelmes, nagy viharként zugó,

Eget megostromló Rákóczi-induló!

És mikor megtermett ez a csodadallam,

Minden szilaj, vészes, forró viadalban.

Nem félve a vértől, ha kuruczkéz ontja,

Ott szólt a seregben tüzelve, sikongga.

Bátor kuruczszivet át- meg általjárva

Velök együtt küzdött éetre, halálra,

Ez az olthatatlan, szabad harczra gyújtó,

Eget megostromló Rákóczi-induló.

Elzugott, elpihent a háboru vésze,

És ő ott élt csendben a számkivetésbe’…

Itthon is csendes lett a halom, hegy, róna,

Mintha meghalt volna az a szilaj nóta…

Pedig az nem halt meg! A bujdosók ajkán

És ott Törökhonban, Márványtenger partján…

Felsírt a szabadság egéről lehulló

Eget megostromló Rákóczi-induló.

Most, mikor a hősök szent hamvait hozzák,

Meghalljátok ujra Czinka Panna kobzát…

Fönn, a magas égből hangzik majd  dallam,

mely a hazatérő koporsókra harsan.

Megérted-e akkor ott a temetésen

Gyászoló-ünneplő édes magyar népem.

Mi az a nagy égből majd oda lefutó,

Eget megostromló Rákóczi-induló.

Óh, mert hiszen folyton élni kell e dalnak,

Amíg szivelángja lobog a magyarnak!

Ez erősít, tüzel, ha a harczba szálltok!

Ez a ti legszentebb, legforróbb imátok!

S verjen meg titeket a hatalmas Isten,

Ha majd valamikor nem lesz szivetekben

Ez az örökélő, soha el nem muló,

Eget megostromló Rákóczi-induló.

Forrás: Debreczeni Képes Kalendárium. VII. évf. 1907.