Boros Ferenc (1908-1963): Szerelem

A szobában csend volt és meleg.
Szerettelek
és vágytam  némán, kérő utánad.
A szobában csend volt, csak halkan zenéltek
a születő vágyak.
A szemedben könny volt, félelem.
Nem értettem
mért vagy nyugtalan és miért remegsz.
A szobában csend volt, csak halkan hallatszott:
Szeretlek! Szeretsz?

És csókra nyílott közben a szád.
Valami fájt,
miközben lassan feléd közeledtem.
A szobában csend volt, csak valami dobbant
a mi szívünkben.

Aztán a homályban megmutattad magad.
Sírt a szavad
mikor érezted, hogy testedhez érek.
A szobában csend volt, csak bennünk nevettek
A szenvedélyek.

A szobában csend volt és meleg.
Szerettelek
és vágytam utánad lázaktól űzve.
A szobában csend volt, csak vad mámor dalolt
a szerelmünkbe.

Forrás: A Holnap. Fiatal  Írók Szépirodalmi Lapja. I. évf. 1. sz. Budapest, 1938. április