Juhász Gyula (1883-1937): A himnusz

Gyermekkoromban már dudolta ajkam,
Mikor nem tudtam még, hogy mit dalol,
Csak éreztem, hogy e borús szavakban
Ezer év gyásza búg a hant alól.

A végeken, hol mély magányban éltem
S Rodostó búja szállt lelkem felett,
Rokontalan és árva szenvedésben,
Fajom keserve, megértettelek!

És mint a lég királya a magasban,
Lelkemben úgy ujjongott e magyar dal,
Kárpátok ormán ülvén egyedül.

És gondolkoztam a költő felül,
Ki félszemével nagy jövőnkbe látott:
Áldott félszem, teljék be látomásod!

Forrás: Magyar Lélek. A magyar népművelők országos folyóirata. Szerkeszti: Hankiss János. I. évf. 9. sz. 1939.