Nagy Pál (?-1926): Én nem zengek dalt a halálról

Én nem zengek dalt a halálról
Én nem írok róla éneket,
Én nem félem és nem imádom
A halált, hanem az életet.

A halál nékem nem ijesztő,
Mikor az élet úgy ragyog,
Mikor tudom, hogy nem halok meg:
Én az élet dalosa vagyok.

Az ifjúság költőjeként
Lesz örökítve az én nevem,
Az ifjúságé, melynek, vallom,
Szüntelen én az életem.

Mert szép ősz és szép öregség
Tudom, hiszem, hogy létezik,
De a tavaszt, a tetterőset,
A rügyezőt el nem fedik.

Én nem rengek dalt a halálról
Én nem írok róla éneket,
Én nem félem és nem imádom,
A halált, hanem az életet.

Forrás: A Holnap. Fiatal  Írók Szépirodalmi Lapja. I. évf. 2. sz. Budapest, 1938.