Boros Ferenc (18098-1963): A hit

 
Én olyan vagyok, hogy szeretek sírni
lelkemnek mélyén napokon át,
Én olyan vagyok, hogy szeretem hinni
mit vágyam fáradt könnyszeme lát.

Én olyan vagyok, hogy szeretek élni
s mámoros lenni; ha jön az éj,
Én olyan vagyok, hogy szeretek kapni,
ha éhes szívem álmokat kér.

Én olyan vagyok, hogy szeretem tudni,
mindazt, mi másnak örömet nyújt,
Én olyan vagyok, hogy új csatát várok,
ha már előtte hódol a mult.

Én olyan vagyok, hogy szeretem hinni,
mit vágyam fáradt könnyszeme át.
Én olyan vagyok, hogy szeretek sírni,
lelkemnek mélyén napokon át.

Forrás: A Holnap. Fiatal  Írók Szépirodalmi Lapja. I. évf. 2. sz. Budapest, 1938.