Szabados Zsóka (1930-as évek): Vallomás

Paraszt volt már az ősi ősöm
És földet tart minden nagyapám.
Paraszt vagyok, paraszt a vérem,
S az apám is, meg a jó anyám.

Nagy, pogány régi földimádók
Késői kicsi unokája
Arccal hullok én is a földre,
Szivem a rögöt úgy imádja.

Ezüstszikes, kalászos Kunság
Szereted-e Te is a lányod?
Akit a város elcsalt Tőled,
S aki éjjelenként Veled álmod!

Én szeretlek itt is örökké!
Nem, nem tagadom le magamat!
S érzem: egy Urangyalos estén
Még hazahajt egy nagy bus panasz.

Forrás: A Holnap. Fiatal  Írók Szépirodalmi Lapja. I. évf. 4. sz. Budapest, 1938.