Sass József: Az új kenyeret kettévágtam*

Gyűlj körém most édes családom,
Az új kenyeret kettévágom.
Örüljön lelkünk és a testünk,
Új cipónkból új erőt nyerünk.

E kenyér az, melyért dolgoztunk;
Melyet most vidáman szétosztunk,
Friss, kellemes illata mellett
Imát mondunk a nagy Istennek.

Ebből jut majd minden embernek,
Szorgosnak és érdemtelennek,
Isteni nagy, közös ajándék,
Ha meglesz hozzá a jó szándék.

Kérges kezem most büszkén nézlek;
Új kenyérhez nyúlni nem félek,
Mert munkámért megillet a bér,
Kettéváglak édes, új kenyér.

(* „Fekete barázdák alól”. Írta: 10 somogyi paraszt költő. Kaposvár, 1938. Megható, megindító s mégis megnyugtató könyv; egy nagy nép ereje sugárzik belőle.     A  szerk.)

Forrás: Magyar Lélek. A magyar népművelők országos folyóirata. Szerkeszti: Hankiss János. I. évf. 7. sz. 1939.